HTML

Felejtsd el a világsztárokat, a rekord költségvetéseket. Lépj be a filléres örömök mozijának világába. Ez itt a Mozi Mocsok, a Te elsőszámú B-mozi oldalad.

Friss

Russ Meyer sorozat #11: Up!

2009.01.18. 23:55 nakamura

Up! (1976)

Írta: Roger Ebert, Russ Meyer
Rendezte: Russ Meyer

Már megint úgy érzem, egy egészen emlékezetes műalkotást sikerült elcsípni. Emlékezetes azért, mert megannyi embertpróbáló munkával járó, tudományos igényű kutatás után sikerült újra eljutnom oda, hogy azt gondoljam, ennél nincs lejjebb. Ha egy rendező több filmjével harcolja ki nálam ezt a kategóriát, akkor nincs mese, zsenivel van dolgunk. Meyer a hetvenes évek végefelé már kezdett kifáradni, egyre kevesebb filmet készített, majd végül 1979-ben 22 évre szögre akasztotta kameráját. A dekád, illetve a nagyon fontos életmű lezárását jelentő alkotást majd a következő héten fogjuk megtekinteni, de hogy addig is hosszúnak és veszélyesnek tűnjön az út, még át kell verekednünk magunkat minden idők egyik legösszezavartabb, legnihilistább B-paródiáján.

A film ezúttal 80 perc hosszúságúra kerekedett, elméletileg tehát a rövidebb darabok közé kéne sorolni, de a szétesettség, és az ismétlődő jelenetek miatt mégis az volt az érzésem, mintha éveket pazaroltam volna megtekintésére. A történet megfejthetetlen, prezentálása annyira kicsavart, hogy egy pucér nő (a stáblistán mint "görög kórus" van feltűntetve) néha megállítja a film időkerekét, és összefoglalja az addig látottakat. Így a sokadik összefoglalóra már nagyon jól tudjuk az első néhány perc akcióját, amit most elejétől a végéig közkinccsé fogok tenni. Egy pincében vagyunk, ahol egy Adolf Schwartz nevű Hitler-hasonmás (kicsit vékonyabb, és égszínkék a szeme) különböző szado-mazo játékokon keresztül teszi magát próbára. Válogatott szépségű hölgyek verik el Schwartz popóját, fojtogatják őt kebleikkel és combjaikkal, majd miután végeztek, átadják a terepet az addig csak szakállával és ostorcsapásaival kiemelkedő osztrák-erdész maskarába bújtatott fiatalembernek. A srác nem is habozik, Schwartz kérésére közösül az alávetettel, eljuttatva engem egy újabb mérföldkőhöz: lejátszóm első ízben tár elém B-homoerotikát, pontosabban B-seggbekúrást. Mire felocsudnék, jön egy oda nem illő vágás egy egymást visszafogottan cirógató leszbikus párocskáról, de csak néhány perc erejéig, mert visszatérünk Schwartz bűntanyájába, ahol már az orális kényeztetés van programon. Aztán az erdész lelép, Schwartz felsurran fürdőszobájába, és egy jó nagy, gótikus betűkkel nyomtatott újsággal kezében beül a fürdőkádba. Rövid ideig tart azonban a relaxálás, mert egy titokzatos idegen, kinek arcát nem látjuk, bedob egy éhes piráját Schwartz mellé, aki ahelyett, hogy kiszállna és törülközőt ragadna, inkább pánikba esik, és a ragadozó hal áldozatává válik. Ez a pár perces bonbon volt az első fejezet, jön a görög kórus, majd megismerkedünk a sportos Margo Winchester-el, ki egy festői környezetet átszelő autópályán kocog. Hatalmas keblei felkeltik az arra kocsikázó rendőr, Homer figyelmét, de Margo nem adja magát olyan könnyen, és lerázza őt. Vesztére. Ugyanis megjelenik Balázs Pali bajusszal súlyosbított verziója, aki csábos mosolyával ráveszi Margo-t egy kis autózásra.

Rövid beszélgetés után azonban valamin csúnyán összekapnak, a szóváltás dulakodássá fajul. Margo megszökik ugyan, de csak a közeli patakig jut el. Itt a fickó hasonló brutalitással erőszakolja meg Margo-t, mint amilyennel a múlt héten már találkozhattunk Charles Napier előadásában, de végül ő jár pórul, mert Margo, amint eszméletéhez tér, egy válldobással a halálba küldi a göndörhajú rémet. A korábban kikosarazott Homer, mintha az Ég küldte volna, pont arra sétál, majd felsegíti Margot, és beülteti autójába. Megbeszéljék a történetet, majd hazamennek, és hosszú perceken át tartó pucér együttlétek veszik kezdetét. Megint jön a kórus, utána pedig az újabb váltás: egy csehóban vagyunk, ahol a helyi arcok kapaszkodnak söreikbe, és tömik magukba a rántottát. (A csapos srácról nem tudtuk eldönteni, hogy ugyanaz a fickó-e, aki Schwartz popóját betömte, vagy csak hasonlít rá.) Nincs valami nagy forgalom, ám egy szép napon mindez megváltozik, amikor Margo állást remélve besétál a küszöbön. A szakállas srác és felesége, Alice örömmel veszik fel a hölgyeményt, az előbbi még egészen közelről megvizsgálja az új szerzeményt, biztos ami biztos. Egyre több a vendég, pénz áll a házhoz, és a kis csapat kitalálja, hogy új helyet nyitnak a megtakarítottból. Telnek a szexuálisan aktív percek, elérkezünk a nyitóbuliba, ahol kezdetét veszi Meyer munkásságának minden bizonnyal egyik legbizarrabb epizódja. Tehát, az új italozóban vagyunk, mindenki fel van pörögve, Margo erotikus tánccal kényezteti a férfiközönséget, majd hirtelen betoppan egy behemót nagy szőke pasas, az előző hely törzsvendége, aki mindenhova baltával jár. Most éppen nincs nála játékszere, talán épp ezért is olyan frusztrált (bár talán más, komoly pszichés retardációk is befolyásolják állapotát), és elkezdi nyakalni a söröket. Néhány kör után fogja Margo-t, egy kézzel felállítja őt a pultra, majd jó pár újabb kenyérital után el kezdi taperolni őt. A csapos figyelmezteti, rosszul jár, ha nem veszi diszkrétebbre a stílusát, de a melák csak folytatja a matatást. Amikor a csapos már nagyon nem bírja a szeme elé kerülő falánkságot, az ököl szavával próbálja jobb belátásra bírni a bestiát, de az olyan túlerő számára, hogy egy mesterien helyezett balhorog után a csillagokat nézegetve zuhan a pult mögé. A melák ezután bepöccen, Margo-t felkeni az asztalra és az ő sajátos, kissé bumfurdi modorában szeretkezik vele. Érdekes, hogy közben a vendégek segítség helyett csak lóbálják söreiket, sőt, üvöltve bíztatják cimborájukat. A csapos felesége is betoppan (ő épp telefonon próbálta értesíteni Homert), elszörnyed, a hely egy pillanat alatt kiürűl, csak a melák, a csapos és Margo maradnak helyükön. Alice együgyűen bámul maga elé, tehetetlenségét kihasználja a melák, és őt is magáévá teszi. Közben betoppan Homer, aki nem habozik, miután felméri az erőviszonyokat, rájön, ide segítség kell, leveszi a falon díszelgő baltát, és tiszta erőből beledöfi a melák hátába. Barátunk felkiált fájdalmában, de nem hagyja el lélekjelenléte, pár pillanat tántorgás után fogja a szerszámot, és megkínálja vele Homer mellkasát, majd a hölgyeket hóna alá csapja, és elszalad. Még szerencse, hogy Homer (aki ugyan fele akkora, mint ellenfele) sem adja fel ilyen könnyen, zihálások közepette kiveszi testéből a fejszét, és leveszi a falon díszelgő láncfűrészt. Pár perces szaladgálás után megtalálja a szörnyeteget, és ahogy az a nagykönyvben meg van írva, szét is szedi azt az elektromos fűrésszel, kis szépséghiba, hogy az akció közben nem nézett lába elé, és a melákkal együtt ő is lezuhan  a szikla tetejéről a térdig érő patakba. 


Közben Alice és Margo a feszültséget egy kis leszbikus szerelemmel vezetik le, majd nagy örömükre előbukkan a huncutul mosolygó csapos srác is. Már közel vagyunk a végéhez, de még hátra van egy rövid epizód: megjelenik a semmiből egy szőkeség Margo fürdőjében, egy jó nagy késsel felszerelve. Margo szerencsére el tud szökni a femme fatale karmai közül, sőt, arra is rá tudja venni, hogy egy kis szexussal feloldják az ellentétet. A hancúrozás közepette megjelenik azonban a szakállas csapos srác, aki valami követhetetlen zagyvasággal áll elő Hitlerről, Schwartz-ról, meg azok gyerekeiről, kicsit lövöldözik, míg végül Margo valahogy meg nem szerzi fegyverét, és könyörtelenűl le nem puffantja őt. Így érkeztünk el az utolsó jelenethez, miben Margo egy rendőri irodában veszi át kitüntetését, mert oly precízen és hősiesen számolta fel a Hitler-maffiát. The end.

Ahogy írtam: összezavart, nihilista, és megfejthetetlen. Ha kicsit kevesebb lenne a szexből, akkor még az egyik kedvencem is lehetne – bár akkor valószínű a film nem lenne hosszabb 20 percnél –, minthogy köztudottan nem rajongok a szoftpornóért, viszont annál inkább a patológikus ötletekért. Ne is foglalkozzunk az előbbivel, inkább próbáljunk meg arra a sok apró finomságra koncentrálni, ami van: az egyik jelenetben éppen Hitler veszti el anális szüzességét, egy másikban egy pasi saját mellkasából szedi ki az oda nem illő fejszét, és szerencsénk van véggyönyörködni egy láncfűrészes császármetszést is – kell még ide valami? Sexploitation és gore a csúcson, ámulatbaejtő trash tálalásban. Az a fránya sok erotika nem kéne. Akkor még a totál követhetetlen történet se lenne annyira vészes, és könnyebben lehetne örülni a fent már említett néhány kikristályosodott esztétikájú jelenetnek, hogy a csodaszép, erdős tájakon felvett nagytotálokról ne is beszéljek. Így viszont kicsit kevés van a mérleg felénk eső oldalán.

IMDB

ui: Mindenki túrja elő ükapjának legféltetteb whiskeyjét, ugorjon ki Norvégiába egy kis friss lazacért, mert jövő héten lezárjuk sorozatunkat.

7 komment

Címkék: horror mocsok gore sexploitation szoftpornó russ meyer

A bejegyzés trackback címe:

https://mozimocsok.blog.hu/api/trackback/id/tr71886451

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2009.01.21. 12:17:52

Én ezt azért egyszer újra nézem, mert amikor először láttam, kb. '88 táján, amikor a lakótelepi kábeltévék már adhattak nyugati műholdas csatornákat is, valamelyik német (sat1 tán) adott Russ Meyer-sorozatot, és nekem ez a Hitleres akkor reveláció volt. Tetszett! Akkor láttam a Vixent meg a Faster Pussycatet is, és nekem az Up! volt a legjobb. Persze, az már rég volt.

Nincs kedved feldolgozni Kurt Russel életművét is? :))

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2009.01.21. 12:19:46

Nem a Kurt-ra, hanem Ken Russelre gondoltam, bár így utólag a Kurt is szereplet néhány szemét moziban..:)))) (Szinte csak azokban...)

nakamura · http://mozimocsok.blog.hu/ 2009.01.21. 15:43:56

Joe D'Amato, Vincent Price, Roger Corman, John Sherwood - rengeteg olyan név van, akiket nagyon szívesen feldolgoznék, de ehhez egyenlőre nincs elég kapacitásom.
Ken Russelltől, ha jól emlékszem még nem láttam semmit, az IMDB-t böngészve azt látom, hogy olyan szupersztárokkal dolgozott együtt, mint Elton John, Keith Moon, Michael Caine vagy Eric Clapton, ami nekem kissé unszimpatikus (bár tudom, a puding próbája az evés). De ha van egy kedvenced tőle, akkor szívesen utánanézek.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2009.01.21. 20:24:53

@nakamura: Nincs pedig ezekkel baj, bár Clapton meg Elton John baromira nem jellemző. De foglalkozott a sztárkultusszal, egészen zseniális életrajzi filmjei vannak, pl. Lisztomania. Húsz méteres fasszal. Lényegesen jobb filmes persze, mint Russ Meyer, bár valahol úgy érzem, ugyan az az észjárás. De Russel tán már annyira jó, hogy itt nincs is helye. Majd akkor én, bár kapacitás nekem sincs túl sok..:))

Didó 2009.01.23. 00:34:51

Még 1 fontos adalék, ezzel a hányadékkal kapcsolatban, nos a Hitlert hátulról megkínáló csapos vagy nemcsapos srácról elejtik, hogy Ő az egyik founding father, aki ugye a mayflowerrel érkezett amerika földjére, amelyből 1 olyan is kikövetkeztethető, hogy itt bizony Amerika nemkicsit seggbebassza (már bocsánat de itt ezt a kifejezést találom helytállónak) a mélyentisztelt Németországot. Tehát azért itt Russ Meyer háttérüzenete kellőképpen átjött, nekem. De azért azthiszem nem nézzük meg többet :)

nakamura · http://mozimocsok.blog.hu/ 2009.01.23. 03:17:16

ez egy teljesen korrekt észrevétel. pár napja újranéztem néhány kulcsfontosságú jelenetet, és a faszi, aki seggbetolja Adolfot, ugyanaz (!), aki későb csapolja a söröket!!(!)....
süti beállítások módosítása