Supervixens (1975)

Írta: Russ Meyer
Rendezte: Russ Meyer

A 20th Century Fox-szal legyártott két film fémjelezte rövid kalandozás után Meyer visszatért saját kuckójába, és gyakorlatilag ugyanott folytatta, ahol abbahagyta. Ez a jól ismert sablonokat jelenti (nagy cicik, sok alkalmi szerelem stb), de az elképesztően lökött történet, és a mellbevágó brutalitás, ami néhány jelenetet jellemez, megmenti attól a filmet, hogy az unalom tengerének mélyére süllyedjen. Egészen ledöbbentett amit láttam, pedig nem ma kezdtem űzni a műfajt, és rengeteg váratlan dolog szembefutott már velem. Keressetek egy kényelmes fotelt, majd mindenki kösse be a biztonsági öveket, mert Russ Meyer Supervixens cimű munkáját nem lehet csak úgy zsebre vágni.

Nem is akarok sokáig habozni, jöjjön, aminek jönnie kell. A film 106 perc hosszú, ez még leírva is kegyetlen sok, képzelhetitek milyen ezt egy helyben végigülni. Ahogy pörög a stáblista, rögtön ki lehet szúrni néhány régi ismerőst, itt van Charles Napier (Harry a Cherry, Harry and Raquel-ből, illetve a múlt heti filmből), John Lazar (Z-Man, szintén a múlt hetiből), illetve még Haji-t (Rosie, FP!K!K!) érdemes kiemelni, de még hosszan lehetne sorolni a mostanában oly gyakran felbukkanó barátok nevét. Majd, a stáblista legvégén jön az első komoly megpróbáltatás: a filmet írta/szerkesztette/fényképezte/rendezte Russ Meyer, a producer. Hát igen, ilyennek képzelem el egy súlyos, paranoiás, pszichedelikus ámokfutás első pillanatát.
A film főszereplője a sármos Clint Ramsey, aki egy benzinkútban dolgozik. Barátnője, SuperAngel, állandóan csak szeretkezni és csak szeretkezni akar, elsősorban persze kedvesével, de ki fog azért róla derülni, hogy ha az élet úgy hozza, akkor nem utasít vissza félidegeneket sem. Másik alapvető tulajdonsága a racionális elmével feloghatatlan mértékű féltékenység: míg Clint becsülettel dolgozik, SuperAngel otthon annyira emészti magát torz agyának lehetetlen számításai miatt, hogy felhívja kedvesének munkahelyét, és megmondja, ha ura nem megy azonnal haza, akkor magára gyújtja a házat. Clint régimódi fickó, inkább hazaszalad, minthogy belemenjen holmi gerinctelen játszadozásba, barátnőjét egy majdnem 10 másodperc hosszú maratoni szeretkezéssel pár pillanatra le is nyugtatja, de a némber fantáziája nem ismer határokat, és meggyanúsítja Clint-et, hogy az úton hazafelé is magáénak tett valakit. Clint is emberből van, akármekkora a macitürelme, elszakad a cérna, kiabálni kezd az asszonnyal, szócsatájukat pedig az udvaron folytatják. SuperAngel a szabad ég alatt igencsak belehúz, egy fejszével szétzúzza a menekülni próbáló Clint kocsiját, aki erre kipattan a volán mögül, hogy megpróbálja kicsit csillapítani az asszonyság heves vérmérsékletét. Mindennek szemtanúja a szomszéd, aki kihívja a zsarukat, mert attól fél, hogy Clint még a másvilág kapujáig pofozza az ártatlan SuperAngelt – érdekes helyzetfelmérő-képességgel rendelkezik a pali. Az érkező rendőr, Harry Sledge (a már említett Charles Napier) pedig rendet is tesz, akkorát sóz Clint tarkójára, hogy az elájul, a következő képen pedig azt láthatjuk, amint a mentők viszik el SuperAngelt. Harry néhány órával később felébreszti Clintet, megfenyegeti, majd a kórházban meglátogatja SuperAngelt, aki azonnal megfogadja, szerény képességeihez mérten ugyan, de meghálálja Harry hősiességét. Clint aznap este, miközben SuperAngel próbál törleszteni, leissza magát a sárga földig, és még annál is lejjebb, sértegeti a csodálatos Hajit, aki ezúttal egy meztelen pultos szerepébe bújt bele. Otthon viszont apró hibák húzzák keresztül SuperAngel számításait, kiderül, Harry nem is olyan, khm, keménylegény, mint amilyennek látszik, és, khm, ki nem állhatja, ha partnere ezen fellációval próbál segíteni. Nem is kell több, amint SuperAngel lepcses szája felszabadul, azonnal elkezdi a biztos úr fejéhez vágni a válogatott sértegetéseket, aki nem méltányolja a háziasszony viselkedését, és egy hatalmas balhoroggal a földre teríti azt. Itt, néhány nyomasztó perc erejéig vált a film először horrorba. SuperAngel alig kap levegőt, de valahogy magához ráncigálja a telefont, Harry viszont időben közbelép, ami újabb pofonokban és rúgásokban nyílvánul meg. Majd hölgyünk valahogy összeszedi magát, feltápászkodik, és mindent, ami keze ügyébe akad, elkezdi dobálni a zsaru felé, ám feltámadása rövid életű. Angel belátván a fizikai erőviszonyok egyoldalú elosztását, felszalad a fürdőszobába, és magára zárkózik. Harry egy hatalmas késsel a kezében utána rohan, majd addig szúrkálja az ajtót (tiszta Ragyogás), míg az átdöfi, hatalmas éle pedig pont farkasszemet néz az odabent artikulálatlanul sipákoló hölgyeménnyel. Harry egy erős rúgással berúgja az ajtót, a kés beleáll Angel mellkasába, Harry átszalad az ajtón (kvázi még mélyebbre döfi a pengét, elég gusztustalan), kirángatja alóla a totálkáros Angelt, bevonszolja a fürdőkádba, ami félig megvan töltve vízzel, és nem belefolytja, hanem annál is gyomorforgatóbb módon végez vele, iszonyatos erővel szinte ugrálva tapossa, rugdossa, illetve zúzza szét az egykor oly gyönyörű és kivánatos leányzót.

Én, a néző, nem akarok hinni a szemeimnek. Ehhez képest a Psycho fürdőszoba-jelenete vasárnapi esti mese. Amikor megnéztem a Die Hard legutóbbi részét, azt hittem, Bruce Willis-nél csúnyábban férfi nem tud elbánni nővel, de egy óriási nagy frászt, kijelenthetem, a műfaj királya Charles Napier. Na, de térjünk vissza az elátkozott fűrdőszobához, ahonnan Harry már menne el, amikor észreveszi, hogy a hihetetlen csúnyára összevert SuperAngel még bírja szusszal. Az alávaló pszichopata erre fogja a rádiót (amiből eddig valami iszonyatosan gagyi popzene szólt), és bedobja a vízbe. Fúj, fúj, fúj. Harry ezek után lelép, a ház kigyullad, a szomszéd újra telefonál, minden gyanú a békésen részegeskedő Clint nyakába zuhan. Ezennel vége az első horror résznek, visszatérhet a csak apró csetepatékkal megszakított, bugyuta erotikus-vígjáték. Clint főnökétől kap egy kis pénzt, illetve egy fuvart a város határáig, ahol nekiáll stoppolni, ám a második fuvara kicsit balul sül el, mivel a volán mögött Z-Man ül (nem ez a filmbeli neve, de mi már csak így ismerjük, ugye), mellette kattant barátnője, aki azonnal ráugrik Clintre. Hősünk kissé zavarba is esik, és köszöni szépen, de kiszáll, amitől Z-Man bepöccen, péppé veri Clintet, lenyúlja a pénzét, és olajra lép. Clint következő segítőtársa egy kedves öreg bácsi, aki elviszi farmjára barátunkat, és megegyeznek, némi fizetségért és szállásért cserébe dolgozhat a farm körül. Mondanom sem kell, hogy az öreg bácsi felesége egy hatalmas mellkompozícióval megálldott, osztrák szőkeség, aki folyamatosan teheneket fej és jódlizik, férjével pedig minden szabad pillanatban szerelmeskedik. Clint, aki nemcsak mosolyával és szépséges szemeivel, hanem titkokat sejtető szerénységével is azonnal elcsábítja a körülötte lévő nőket, újfent áldozattá válik, a feleség állandóan meg akarja dugni szegényt, ez pedig rövidesen a megállapodás viharos felszámolását jelenti. Innen is menekülnie kell tehát hősünknek, a következő állomás egy környékbeli motel, ahol a tulajdonos lánya fogja bajba sodorni Clintet. Ebben az epizódban Meyer egy mulatságos butasággal dobja fel az egyhangúságot, a hófehér hajú, illetve bőrű motel tulajdonos úr lánya, SuperEula, egy igazi tüzes, csupa mosoly, ébenfekete afrikai hercegnő, aki mellesleg azóta süketnéma, mióta anyukája meghalt.

Az úr még elmondja, lánya neki a szeme fényénél is fontosabb, és hogyha valaki hozzányúl, az írhatja is végrendeletét, majd emeli kalapját, és bemegy a városba néhány órára. Több se kell az eleven leányzónak, elhívja Clintet kocsikázni, be is furikáznak a sivatagba, ahol SuperEula minden ruhájától megszabadulva napozni kezd. Clint persze azonnal kiszúrja távcsövével az édesapa, és a baj közeledtét, egy rövid autósüldözés után ismét szedi sátorfáját. (Míg, csak úgy, megjelenik a semmiből egy feketebőrű úriember, kit egy leopárdmintás tóga borít, és miközben súlyzózik, SuperEula kényezteti őt testével. SuperEula extázisában még meg is szólal.)

Rövid erotikus megszakításokkal elkezdődik a második horror-szakasz, mely bár kevésbé vizuális, mint az első, ugyanolyan brutális és perverz. Tehát, miután Clint már a motelben sem tudott megmaradni fenekén, elkeveredik egy benzinkúthoz, ahol egyedül SuperVixen tartja kézben az üzletet. (Az egyszerűség kedvéért SuperVixent ugyanaz a színésznő kelti életre, mint aki SuperAngel-t.) Clint látszólag nem veszi észre a hasonlóságot, csak úgy simán belezúg a hölgybe, együtt töltik a meghitt napokat, egészen addig, amíg Harry Sledge autója pont SuperVixen oázisa mellett fogy ki a benzinből. Clint őt sem ismeri fel, és nemhogy kipucolja bagóért a szélvédőjét, még meg is dumálja újdonsült cimbijével, hogy másnap elmennek pecázni. Sőt, Harry, miután ledobja magát egy helyi szállodában, azonnal felhívja a benzinkutat (neki persze feltűnt a két hölgy közötti hasonlóság, nem csoda, hogy rendőr), és elhívja bulizni az ifjú párt. Clint odavan az örömtől, Vixen már nem annyira, de beadja a derekát. A szerelmesek táncolnak is egy nagyot, miközben Harry savanyú pofával tömi magába a whiskeyket. Ezt látva Clint megkéri Vixent, hogy táncoljon egyet Harryvel, de az nem örül az ötletnek, és hangot ad rossz előérzetének. Másnap hajnali ötkor a szokásosnál is optimistább Clint új emberként pattan ki az ágyból, elindul Harry felé, aki autójának hirtelen lerobbanására hivatkozva lemondja az aznapi pecázást. Clint azonban nem okoz csalódást a férfibarástság szent templomának, kicsit szomorkásan ugyan, de azért elmegy beszerezni a megfelelő aksit. Közben Harry felhívja Vixent, és segítségét kérve magához hívja ugyanazzal az olcsó hazugsággal, a gyanakvó, ám lelkiismeretének mindent alárendelő SuperVixen vesztére hamarosan meg is jelenik. Harryvel dulakodásba kezd, még szerencse, hogy Clint mindenzt hallja a céges rádió adó-vevőn keresztül. Harry túszul ejti Vixent, felmegy vele egy hatalmas sziklára, és ott várja barátból lett ellenségét. Clint meg is jelenik, és kétségbeesetten keresni kezdi szerelmét. Harry közben egy mélyen a földbe szúrt karóhoz bilincseli a magatehetetlen SuperVixent, és dinamitokat hajígál annak párja felé. Itt súlyosan ellaposodik a film, mert kb. negyed órán keresztül csak azt látjuk, ahogy Clint ide-oda rohangál, illetve ahogyan Harry megpróbálja eltalálni őt. Az utolsó néhány perc azonban felettébb eseménydús: Harry bedug egy több méter hosszú kanócú dinamitot Vixen lábai közé, a feléje kuszó Clintet először combon, majd mellkason lövi, majd egy késsel is megdobja, ami másik lábába fúródik. Már-már azt hinné az ember, hogy elmarad a happy-end, Clint Vixenen fekszik, eszméletét vesztve, alattuk egy bomba, Harry pedig tisztes távolból nézi az egészet, mindez a végsőkig fokozott szuszpenziós megoldásokkal előkészítve. A néző pulzusa a plafont veri, és kiváncsian várja milyen zseniális fordulattal jön elő Meyer: a kanóc leég, de nem robban fel a dinamit. Ennyi? Igen. Sőt, még rosszabb: Harry idegesen lecammog, megfogja a robbanószert, majd odamegy biztonságos távolságban rejtegetett lőszeres zsákjához, ahol egészen véletlenül mégis a levegőbe repül a bomba.

Modernkori, B-Odüsszeiát készített nekünk Meyer, ahol az igazi férfit, a csábitásoknak ellenálló, folyton kedvese felé tartó Clint formálja meg. Ugyanakkor még halványan feldereng az Ödüsszeia ellentéte is, Sade márki Justine, avagy az erkölcs meghurcoltatása c. regénye, ahol a főhős utazása során akárkivel összefut, mindig ráfarag. Említhetnénk még Albert Camus A közöny c. novelláját az értelmetlen brutalitás miatt, de ezeket a párhuzamokat természetesen nem szabad elhinni, figyelő tekintetünket fordítsuk a valódi értékek kielemzésére. A mű elkészítésekor a fő formai szempont nyílván a saját esztétikai kánonhoz való igazodás volt, ennek megfelelően a zene megállás nélkül kínozza a nézőt, a felvételek nagy része pedig a Meyer által oly nagyra tartott amerikai természetben készültek. Nincs is sok bajom a filmmel, én is sokat lazultam és már nem húzom fel magam a meztelenségen (bár most már nem egyszer nemi szervek is bekukucskáltak), de egy valami böki a csőröm. Túl hosszú a film. Annyi minden történik teljesen öncélúan, főleg az utolsó harmadban, hogy az ember szeme elől a morális tanulság, miszerint még a legerősebb férfiember is csak szívni tud a nők miatt, néha jelentős mértékben felhígul. Ez sajnos gyenge pontja az alkotásnak, többször kerített hatalmába egy olyan érzés, mintha Meyer tulajdonképpen nem is mondana semmit, csak jártatja a száját. Kiváncsian várom, hogy így, sorozatunk vége felé közeledve, ez a tendencia milyen irányt fog felvenni.

IMDB

Csak óvatosan: