HTML

Felejtsd el a világsztárokat, a rekord költségvetéseket. Lépj be a filléres örömök mozijának világába. Ez itt a Mozi Mocsok, a Te elsőszámú B-mozi oldalad.

Friss

Russ Meyer sorozat #5: Vixen!

2008.12.08. 12:24 nakamura

Vixen! (1968)

Írta: Russ Meyer, Anthony-James Ryan, Robert Rudelson
Rendezte: Russ Meyer

Amikor hétről hétre jelentkeztem az Ed Wood sorozattal, egyedül az érdekelt a sorrenddel kapcsolatban, hogy mindegy mi kerül épp a kezembe, az utolsó legyen a 9-es terv. Ugyanis, ahogy a régi mondás tartja, a csúcson kell abbahagyni. Most, hogy már egy ideje, és még egy jó darabig Russ Meyer filmjeivel foglalkozom, jöttem rá igazából, milyen bölcs volt hallgatnom az ősi jótanácsra. Már bánom, hogy Meyer filmjeinek kiválasztásánál tartom a kronológiát, mert a Napnál is világosabbá vált, hogy Meyer a Faster, Pussycat! Kill! Kill!-el egyenlő. Ennek az egyenlőségnek egy újabb kikezdhetetlen bizonyítása az 1968-ban bemutatott Vixen!.

A történet eseményeinek elsőszámú mozgatója természetesen a címszereplő Vixen, aki olyan szexuális aktivitást produkál, mint egy több évtizedes cölibátus után szabadul engedett másfél tonnás alaszkai barnamedve, csak nőben. Karaktere ennek ellenére totál érdektelen, és vérző szívvel ugyan, de határozottan állíthatom, hogy Meyer visszatért a FP!KK! előtti egydimenziós nő-figurákhoz. A különbség csupán annyi, hogy a lányok most meg is szólalnak, de amikor ez megtörténik, ugyanazt mondják, amiket a rendező első három filmjében is mondtak volna, ha annak idején nem lett volna akkora divat a vég nélkül szóló zs-kategóriás zene, és az idiótaságokat dünnyögő narrátor. A teljesség kedvéért azért megjegyzem, Vixen nagyszájúságával helyenként egész közel jár Tura Satanáék felidézéséhez, emellett néha nagyon úgy tűnik, mintha megmondaná a frankót (ami halvány újdonság), és mivel mindenkivel összebújik, van egy minimális lépéselőnye a hímekkel szemben. Mindennek persze nincs sok értelme, ha maga a körítés annyira színvonaltalan, hogy ezek a 2.0-s fejlesztések maradéktalanul felörlődnek.


A történetről sok mindent nem lehet elmondani. Vixen Kanadában, egy erdőszéli házikóban él, férje, Tom pilóta, aki hivatása miatt keveset van otthon. Felesége sajnos nagyobb kanállal szeretné habzsolni az életet, mint amennyire azt párja biztosítani tudja neki, ezért mindenkire rányomul: Tom ügyfelére, ügyfelének feleségére, saját öccsére, és néha hagyja magát birkózni egy kicsit öccsének Niles nevű afro-amerikai haverjával is (azt kifelejtettem, hogy címszereplőnk meggyőződéses fajgyűlölő, és szegény Niles-t állandóan szivatja). A film oroszlánrésze ezekről a kósza kamatyokról szól, hogy aztán szoftpornóból egy markáns váltással politikai vitaműsorba váltsunk át, amikor megjelenik az egyetlen olyan férfi, akivel Vixen nem dug, Tom sokadik ügyfele, egy véresszájú kommunista. Az egyik jelenetben, miután Vixen és Niles alaposan kivitatkozták magukat, a szakállas úr a fekete fiatalember bizalmába férkőzik (később kiderül, megjátszott) antirasszizmusával, és elkezdi lökni neki a "mindenki egyenlő, éljen Oroszország, Kuba és a forradalom" színvonalú szövegeket. Niles, aki Tom mellett eddig a pillanatig a legnormálisabb fickónak számított, úgy tűnik, megzabálja a szakállas dumáját, aki ekkorra már pisztollyal a kezében magyaráz arról, hogyan fogja Tom gépét egészen Havannáig eltéríteni. Közben én, a néző, csak bámulok, mint újszülött csecsemő egy Rammstein koncerten, hisz nem egészen 10 perccel korábban Vixen még saját öccsével hempergett ágyában, most pedig mintha egy általános iskola első osztályának szóló, Bevezetés a kommunizmusba-típusú tankönyvből kapnék századrangú ízelitőt. Na, de térjünk vissza a sztorihoz, már nincs sok hátra: mindenki fel is pattan a fedélzetre, Tom, Vixen, a komcsi és Niles, és ahogy az várható volt, jön egy kis csetepaté, minek végén Niles rájön, hogy a Marxizmus neki nem is annyira testhez álló. Ezek után levezetésként kapunk még egy kis verbális boxolást Niles és Vixen között, majd leszáll a gép, következhet a happy end.

Szóval, a film tényleg csak ennyi. Történet gyakorlatilag nincs, az, hogy Vixen mindenkivel hancúrozik, majd az utolsó tíz percre megjelenik egy forradalmár, aki kavar egy kis guanót, nekem nem az. A zene már nem annyira pofátlanul csapnivaló, mint amilyen az volt az Immoral Mr Teas – Eve and the handyman – Wild Gals of the naked west-trojka esetében, a színészek, illetve szerepek is elviselhetőbbek, a szerkesztés is kifinomultabb. Narrátor csak az első pár képkocka alatt halható, helyét nagy okosan átadja a szereplőknek, akiket most nézzünk meg közelebbről egy pár sor erejéig. Vixent már nagyjából kitárgyaltuk, nem egy túl bonyolult lélek, szexőrült, buta, mint a tök – nem kérdés, hogy Erica Gavin hibátlanul hozta le a szerepet. Férje Tom Palmer (Garth Pillsbury) az ügyeletes jófiú, nagyon bőbeszédűen róla sem lehet nyilatkozni. Pillsbury birtokában van minden szükséges műmájerségnek, ami ezzel a típussal jár, annál többet nem tehetünk, mint hogy megköszönjük neki a hasznos részvételt és illedelmesen elbúcsuzunk tőle. Judd, Vixen öccse egy fokkal érdekesebb pali. Nagy motorkerékpár-rajongó, Niles országos cimborája, akit minden sértegetés után anyatigrisként oltalmaz. Bicskával nyitja ki sörösdobozát, jókat bratyizik sógorával, egy szó, mint száz, olyan, mint egy igazi haver. Személyiségének kiértékelésében a kopernikuszi fordulat akkor következik be, amikor gondol egy nagyot, és jól megkettyinti a testvérét. Hmm... Ezek után ő többet már nem boldogítja a nézőt, úgyhogy át is térhetünk hétmérföldes barátjára, következzen tehát a film főlúzere, Niles.

Ha jól tudom, a tengerentúlon napjainkra kialakult valami íratlan filmes szabály, miszerint szerepeltetni kell afrikai, vagy ázsiai, vagy latin-amerikai származású szereplőket is, mert esélyegyenlőség, meg politikai korrektség van. Feltételezem, a szakmának ez a hiperszenzitiv hozzáállása a kisebbségek kérdéséhez bizonyos szinten az olyan gátlástalan alakok miatt is alakulhatott ki, mint Meyer. Ugyanis Niles annak ellenére, hogy egy alapvetően kedves srác, aki nem érdemel semmi rosszat, mágnesként vonzza a bőrszínéből adódó, számára kínos helyzeteket. Nála eleve az a felállás, hogy az Egyesült Államokból költözött át Kanadába, tehát amellett, hogy afrikai származású, még bevándorló is. Aztán ehhez még vegyük hozzá, hogy cimbije még azt is be tudta neki adni, hogy nővére azért vele is kipróbálná, a komcsi pasas pedig egy filozófiai mélységűnek finoman szólva sem nevezhető két perces forradalmároskodással egyből bemagyarázza neki, hogy problémáira megoldást csak a kommunizmusban fog találni – magyarul: Niles naív, mint egy Barbie-baba. A többi alak (az első ügyfelek, azaz a férj és feleség, illetve a komcsi) csak arra való, hogy a cselekmény le tudjon peregni, azaz Vixen sokat dugjon, majd a végén kicsit politizáljon.

Nem tudom elkerülni, hogy írásom befejezésekor ne vegyem elő a Faster, Pussycat!-et. Nagyon jól tudom, hogy Meyernek az az egyetlen igazán frankó filmje, olyan páratlan moziremek, ami messze túllépte rendezőjének korlátait. Következésképpen azzal is tisztában vagyok, hogy igazságtalanság lenne a többi filmet annak árnyékában megitélni, de az események hatása alatt mégis képtelen vagyok máshogy tenni. Ez a film a Faster, Pussycat! Kill! Kill!-hez képest egy selejt. Ezt nem kell túlmagyarázni, mert kb. olyan evidencia, mint hogy Iggy Pop dögösebb Balázs Fecónál. Akkor sincs semmi, ha félretesszük Meyer mesterművét, mert a Vixen! még önmagához mérten is felettébb silány. Ez egy közepes szoft-pornó, teljesen értelmetlenül felvonultatott tabu-döntögetésekkel (vérfertőzés, rasszizmus, politika) megfűszerezve. Ha úgy akartok emlékezni Meyer-re, mint minden idők egyik legmenőbb filmjének rendezőjére, akkor jobb, ha nem nézitek meg a többi alkotását. Arra itt vagyok én.

IMDB

1 komment · 1 trackback

Címkék: mocsok russ meyer

A bejegyzés trackback címe:

https://mozimocsok.blog.hu/api/trackback/id/tr85810891

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Openelope 2008.12.11. 21:13:05

Zseniális elemzés! Nem találok szavak! de azért én megnézném a Vixen-t... lehet, ahogy írod is, nem lennél ilyen kritikus, ha a fpkk előtt látod ezt. torrent?
süti beállítások módosítása