HTML

Felejtsd el a világsztárokat, a rekord költségvetéseket. Lépj be a filléres örömök mozijának világába. Ez itt a Mozi Mocsok, a Te elsőszámú B-mozi oldalad.

Friss

Ajándék a fa alatt: Christmas Evil

2008.12.24. 13:04 nakamura

Christmas Evil (1980)

Írta: Lewis Jackson
Rendezte: Lewis Jackson


A Christmas Evil egyike azon filmeknek, melyek nulla fantáziával, klisék összedobálásával, csapnivaló színészi teljesítménnyel felvértezve próbálnak félelmetesnek eladni olyan gyermekded misztikumokat, mint pl. bohócok, mikulások, pantonimesek, pizzafutárok, stb. Mindegyik ugyanarra a sémára épül: kell valami kikezdhetetlen erejű konfliktus a főhős és a misztikum között, amitől aztán az előbbi becsavarodik, és csupa rosszaságot követ el. Ilyenekből annyi van, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni, és legnagyobb csalódásomra a Christmas Evil meg sem próbál ebből a gagyizmusból akár csak egy emlékezetes jelenet erejéig kilendülni. Sőt.

Ezek után nem kell pengeélesre csiszolt elme, hogy az ember kitalálja, mi a történet. A film úgy kezdődik, hogy látjuk Harryt, testvérét, és anyukáját, ahogyan várják a lépcsőn ülve a Mikulást. A pirosruhás pasas meg is jelenik, a kéményen keresztül, ahogy azt kell, a család apraja-nagyja pedig nem is annyira csodálkozva, mint inkább riadtan nézi, ahogyan Télapó apróságokat hagy a karácsonyfa alatt. Miután végzett dolgával, a gravitációt kicselezve szintén a kéményen keresztül távozik. Harry teljesen le van nyűgözve, és alvás helyett vitatkozik egy sort testvérével a Miki hitelességével kapcsolatban, lévén, szerinte igazi volt, bátyja szerint meg apuci. Harry nem bír magával, lesurran a lépcsőn, ahol meglátja, ahogy apu még mindig jelmezbe öltözve cirógatja feleségét – ennél több nem is kell, Harry egy életre becsavarodik az élménytől, felrohan a padlásra, hozzá vágja Mikulásos üveggömbjét a földhöz, és hogy még súlyosabb legyen a dolog, az egyik szilánkkal megvágja tenyerét. Ugrunk egy nagyot az időben, Harry (Brandon Maggart) már középkorú felnőtt, aki egy játékgyárban dolgozik, és elég rosszul fest, ami érthető, hisz már több évtizede vállán nehezedik a döbbenetes felfedezés terhe, miszerint Télapó csak mese. Egy igazi, meggyötört arcú csinovnyik lett a szépreményű fiatalemberből, akinek van egy meglehetősen gigantomán játék-fixációja is, lakását mindenűtt ólomkatonák, babák és további hasonlóan bájos tárgyak lepik el. Harry amellett, hogy koptatja a könyökvédőt az irodában, otthon, ablakából előszeretettel kukkolja a szomszéd kisgyerekeket, és mindegyikőjükről feljegyzéseket készít. Ahogy telnek a rém unalmas percek, Harry egyre inkább kezd meghülyülni, és az az ördögi ötlete támad, hogy beöltözik Mikulásnak, csak úgy, passzióból. Mikor rajta van a jelmez, rájön, mi hiányzott életéből (szerinte): egy jó nagy mulatozás a piros kosztümben, nem máskor, mint a közelgő Szentestekor. Lázasan elkezdi varrni jelmezét, miközben egyre jobban magába zuhan, folyamatosan a Jingle Bells-t dünnyögi, illetve a szomszéd gyerekek neveit és a nekik kitalált ajándékokat motyogja. Mire elérkezik az ünnepeket megelőző céges buli, Harry már teljes mértékben meg van kergülve, próbál kollégáival párbeszédekbe bonyolódni, de csak össze-vissza vakerál, így érthető okokból nem is marad sokáig, lelép a gyárba, és a futószalagról hatalmas puttonyába söpri a játékokat. Zsákmányával hazaszáguld, és magára ölti a télapó-dresszt, majd beugrik szarvasokkal és szánnal dekorált furgonjába, és elindul a csendes, fehér éjszakába. Elsőként egy gyermekkórházba csenget be, de csak azután kap nyitott ajtókat, miután egy ajándékdobozzal lekeni a vénséges vén rendőrtisztet. Az intézményt képviselő doktorok, illetve nővérek ritkán tapasztalható eufórikus állapotba kerülnek, miután meglátják a hivatlan Mikulás ajándékait, Harry pedig learatja a lopott holmiból szerzett babérokat, megköszöni a részvétet, és továbbáll. Egészen egy templomig jut el, ahol a tömeg épp jön ki az éjféli miséről, élen három csipős nyelvű harminc körüli fiatallal, akik a szeretet ünnepével nem összeegyezthető módon, minden különösebb előzmény nélkül neki állnak packázni Harryvel. Barátunk bociszemekkel tűri a sértegetéseket, míg el nem pattan nála valami: ekkor előkap egy ólomkatonát, aminek szuronyával kinyomja az egyik srác szemét, majd egy baltával kicsit megigazítja mindhármuk arcberendezését. Mögöttük az emberek állnak, mint egy rakás fadarab, meg sikoltoznak, és eszükbe sem jut a többszörös fölényt kihasználva megfékezni a brutális Télapót. Harry azonnal bepattan a furgonba, és valahogy elkeveredik egy vadidegen buliba, ahol meglepi a gyerkőcöket némi aprósággal, a felnőtteket pedig furcsán csillogó szempárjával. Hamarosan innen is szedi a sátorfáját, irány az egyik munkatárs háza, annak is a teteje. Harry vacakol egy kicsit a kéménynél, de látja, hogy nem fog menni a beugrás, úgyhogy egy fokkal hagyományosabb megoldást választ a bejutáshoz. Csöndben beoson a kolléga hálójába, akit minden különösebb indok nélkül (oké, egy korábbi jelenetben ugyanez a tag betegségre hivatkozva elment kocsmázni, de ki ne csinált volna ilyet?) megfolyt egy párnával, majd elvágja a torkát is, hogy minden biztos legyen. A pasas feleségében megáll a sikoly a döbbenettől, Harry a hölgy indokolt zavarát kihasználva pedig tovaillen. Másnap már az egész város tájékozódik a Télapó-sorozatgyilkos dolgos estéjéről, Harry testvére pedig el kezd gyanakodni. Közben hősünk, kicsit slamposan, de még mindig jelmezben meglátogatja a gyárat, majd telefonon össze-vissza magyaráz teljes zagyvaságokat bátyjának, aki számára egyértelművé válik, hogy mi a dörgés Harry sokszor leharcolt kobakjában. Ennek ellenére veszi a bátorságot, és áthívja magához, a gyerekeket és feleségét felküldi az emeletre, majd rövid szóváltás után neki esik Harry torkának, és megfojtja, majd bevonszolja autójába. Harry azonban ravasz, mint a róka: tetszhalálából hirtelen feléledve megragadja a bátyót, majd a következő képen már látjuk, ahogyan beül autójába. A vége pedig csak ezek után következik, de azt sajnos nem árulhatom el, mert annyira minden képzeletet alulmúlóan gyenge, hogy azt látni kell.

Ez az egyik legunalmasabb film, amit valaha láttam. Hatalmas tévedés volt ebből 85 percet csinálni, sokkal gazdaságosabb lett volna (élvezhetőbb ugyan nem), ha mondjuk 20 percben mondják el a sztorit. Ugyanis az égvilágon semmi nem történik. A film túlnyomó részben azt mutatja be, ahogyan Harry teljesen bekattan, eszméletlenül gyenge színészi interpretációba csomagolva. Persze ez nem csak Brandon Maggart sara, hanem a rendező-író Lewis Jacksoné is. Azt tudom elképzelni, hogy Lewis Jackson, ismeretlen okból kifolyólag kitűzte magának célul, miszerint megalkotja a teljesen, tökéletesen jellegtelen főszereplőt. Ehhez a legjobb formát az irodaasztal fölött görnyedő, mások megjegyzéseit állandóan eltűrő, zárkózott hivatalnok klasszikus figurája adja, a tartalom pedig maga a tömény hazugság. Harrynek, és ez a többiekre is igaz, nincs két olyan mondata, ami egy emberi életet tudna feltételezni, csak a kétbites információtartalmú és bonyolultságú szuperklisék jöttek össze. Semmi hitel nincs a szavak mögött, a párbeszédek gyakorlatilag az ovisok nagymenőzéseivel vannak azonos szinten. És ugyanilyen a film "zenéje" is: valószínű ezeknél az alacsony költségvetésű filmeknél úgy működik a dolog, hogy már egy előre legyártott hanganyag jogdíjait vásárolják meg, tehát az, hogy szakmailag totál zéró, amit hallunk, az nem is kéne, hogy akkora meglepetés legyen.

Így képzelte el tehát Jackson Lewis a karácsonyt 1980-ban. Hogyan is? Lepukkant hivatalnok, Télapó-fixáció, gyilkolászás és kisgyerekek. Bravó, Mr Jackson, ennél közhelyesebb halmazt ha pisztolyt szegeznének a tarkómhoz, sem tudnék előállítani. De ez még nem a legnagyobb baj, mert ha belegondolok, csak a legnagyobbak legjobb alkotásai sikerültek sallangmentesre. Jackson filmjével az a fő probléma, hogy eszméletlenül unalmas. 40 percet kellett várnom arra a nyavalyás szemkicsurgatós, baltázós jelenetre, és meg kell hagyni, az a fél fogamra sem volt elég, annyira szemérmesen lett prezentálva. És ami külön döbbenetes volt, az az, hogy miután lement az a néhány képkocka, minden visszaállt a rendes, dögunalmas kerékvágásba. Mondanom sem kell, ez nekem nagyon, de nagyon kevés. A mozi emellett még magáénak tudhatja minden vérlázitóan ócska film egyik alaptulajdonságát, azt a szavakban nehezen leírható bénaságot, amitől az embernek hosszú időre el tud menni a kedve a filmnézéstől. Egy szó, mint száz: ne ezt kérjétek a Jézuskától.

IMDB

Kattintsatok rá, van még ott, ahonnan ez jött:

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mozimocsok.blog.hu/api/trackback/id/tr75839867

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Openelope 2008.12.27. 21:53:42

Hát azért van akit jobban megérintett ez a film index.hu/politika/bulvar/klnc081227/
úgyhogy lehet nem voltál elég figyelmes amikor legagyiszaroztad ezt a nagyhatású művet

nakamura · http://mozimocsok.blog.hu/ 2008.12.28. 12:39:14

az a hír elég forró. szerintem az a fazon akkor csavarodott be igazán, amikor látta a christmas evil utolsó képsorait, mert az beszarás.